100% Beyoncé

Ha receptet keresnénk a sikerhez, a következő alapanyagokra lenne szükségünk: 30% csábos hang, 20% bájos pofi, 30% gazellatest – és egy jó adag a tökéletes menedzsmentből. Beyoncé Knowles számára mindez már tiniként megadatott.





A kikövezett út

Ki ne álmodna arról, hogy a barátnőivel közös együttest alapítson? És ha ehhez még apuka támogatása is társul, akkor a leányálom hipp-hopp valóra válik.  Beyoncé minden tekintetben szerencsés: már kilencévesen élete első zenekarával, a Girls Tyme-mal próbára tehette szerencséjét. És bár a Star Search amerikai tehetségkutató versenyen csúfosan megbuktak, édesapja jövőbe vetett hitével a lányok számára új élet kezdett körvonalazódni.   
Énektanár költözött a házukba, és suli után a kertben összeeszkábált színpadon tökéletesíthették tánctudásukat. A Destiny’s Child slágergyanús dalokkal „edzett” a sikerért. Persze a csapat mögött felsorakoztak a szülők is: Beyoncé édesanyja, Tina Knowles feladta fodrászszalonját, hogy szebbnél szebb ruhákat álmodjon meg a lányoknak, édesapja, Matthew Knowles pedig teljes erőbedobással a csapat menedzseri munkáját végezte.

Az első komolyabb megmérettetésre 1997-ben került sor. A Columbia lemezkiadó jóvoltából megszületett a Destiny’s Child első lemeze, melynek címe ötletesen megegyezett az együttes nevével.  2000-ben a csapatban személycserék történtek, majd a Survivor című nagylemezükön már a végleges felállásban törtek a csúcsokra. Beyoncét persze a botrány sem kerülte el. A menesztett lányok ugyanis komoly perrel fenyegették a családot. A vád alapja a menedzser apa pénzsóvár hozzáállása volt, melynek következtében a lányoknak meg kellett válniuk a sikeres csapattól. Beyoncé egy amerikai magazinban a következőt válaszolta, amikor azzal gyanúsították, hogy édesapja fejőstehénnek használta: „Jólétben éltünk. Anyámnak volt egy fodrászüzlete, apa pedig sikeres gyógyszerügynöknek számított.
Egy szép házban éltünk Houstonban, és három kocsit tartottunk.
Nem a szüleim kedvéért akarok sikeres lenni, hanem a magam boldogságáért.”

Adottságok és körítések

Ha Beyoncéra gondolunk, többnyire csodálatos ruhái, gyönyörű hajzuhataga és igéző mosolya jut eszünkbe. Kétségtelenül profi. Bármi történjen, tudja, hogy a sajtó és a rajongói számára csak a mosolygós és vidám Beyoncé létezhet. Sokat tett azért, hogy ez az összkép alakuljon ki róla. A fülével kiskorában egyáltalán nem volt kibékülve, bosszantotta, hogy folyton amiatt ugratják a többiek.  „Nagyobb volt, mint a fejem” – meséli nevetve.
Sőt, hihetetlen, de a testével sincs megelégedve! „Ha tehetném, izmosabbá változtatnám a lábamat, és izmosabb hasat is szeretnék.”
Persze önbizalomhiány ide vagy oda, férfiak milliói epekednek érte. Mint videoklipjeiben láthattuk, a szexi „istennő” mindent megtesz azért, hogy elcsavarja a férfiak fejét.  De egyvalamit kizárt: a popsiját nem mutogatja. „Néha az ember úgy gondolja, oké, minél több látszik, annál szexibb, de azért mindennek van határa. Bikinit sosem vennék fel.
A strandon még rendben van, de egy fotón? Már próbáltak emberek aprócska fürdőruhákba gyömöszölni, és mindig az lett a vége: nem, inkább maradok a sortnál” – hangzik a gyönyörű Beyoncé hitvallása.

Talán éppen azért, hogy ne legyen kiszolgáltatva a divattervezők aprócska ruhakölteményeinek, 2005-től saját márkanéven divatkollekciót tervez és dob piacra. „Az én divatom a márkás holmi, a hiphop-szerelés és az elegáns öltözet keveréke. Olyan, amit én is felvennék.” De sejthetjük, hogy Beyoncé nem mond le a csillogásról. Amíg Giorgio Armani személyesen érte küld, hogy meghívja egy divatbemutatóra Milánóba, és míg Donatella Versace saját villájában szervez fogadást a tiszteletére, addig értelmetlen lenne lemondania a divatmogulok kényeztetéséről.