Meglepő volt, amikor Gwen Stefani otthagyta a No Doubtot egy szólókarrierért és saját ruhamárkájáért. Love-Angel-Music-Baby című szólóalbuma némi magyarázatot ad: beállt az újgenerációs popdívajelöltek rövidke sorába.

Új Madonnaként pózol Gwen Stefani első szólóalbuma borítóján. Bízzunk benne: neki sikerülhet majd az, ami Britney Spearsnek és Pinknek nem ment: a pop új királynőjévé válni. A hajmeresztően karizmatikus énekesnő a No Doubt tagjaként dús alkotói környezetbe került. A több mint tízéves rockcsapat annak idején stílust teremtett, s annak legötletesebb, legrészletgazdagabb és legsokrétűbb albumait vette fel '92 óta. Kiváló élőzenekar volt, mely őrületes energiákat volt képes a színpadon felszabadítani. Most pedig a Just a Girl, a Girlfriend, a Hey Baby és természetesen a Don't Speak alkotóitól megválva Gwen Stefani számos pop-producerrel állt inkább össze. Nellee Hooper és Tony Kanal - a No Doubt basszerosa, és Gwen szeretője - producerek mellett az albumon Dr. Dre, a The Neptunes, Dallas Austin, Jimmy Jam, Terry Lewis, Martin Gore és Andre 3000 is dolgoztak. Vagyis a jelenleg divatos és sikereket felmutatni képes producerek szinte mindegyike, akik Avril Lavigne-től az OutKasten át Eminemig a fél popvilágot alkották meg. A baj valószínűleg a 4 Non Blondesből ismert Linda Perryvel lehetett, aki a hírek szerint gyakran szabályosan visszarugdalta Gwent a stúdióba, mondván kevés az idő. Az album ugyanis meglehetősen eklektikusra sikeredett: az amúgy trendi nyolcvanas évek stíluselemeihez visszanyúló popalbum zeneileg inkább középszerű - még jó, hogy Gwen Stefani a stúdió környékén volt megmenteni a produkciót. Annak ellenére, hogy a No Doubt albumokon jelenlévő erőteljes hangja sokat lányosodott szólólemezén, Gwen továbbra is élvonalbeli és felejthetetlen. Az album csúcspontjai a Rich Girl (a Hegedűs a háztetőn humoros átdolgozása), mely tökéletesen illeszkedik Gwen orgánumához (és egyébként a No Doubt-os világához), a Queen-utalással feldobott Hollaback Girl, valamint a Harajuku Girls, a Crash és a bónuszként szereplő The Real Thing nyugodtabb verziója. (Mintha ez utóbbira talált volna csak igazán magára - hangja itt kezd el igazán élni.) Gwen Stefani a No Doubt tagjaként művésznő volt. A kutyájáról elnevezett LAMB - ha valaki nem vette volna még észre, a lemez címe is ezt a betűszót adja ki - divatvállalkozás vezetőjeként, a The Aviator egyik főszereplőjeként és a számtalan producer popénekesnőjeként most éppen tiniálom. A karrierjében bekövetkezett fordulat zenei értelemben talán kevéssé örvendetes, de jelenségszinten kihagyhatatlan. Az pedig vitathatatlan, hogy a lemezen van egy akkora sláger is, ami kezdetnek bőven elég, és - ki tudja? - talán még a dívaság is összejön.